A közszereplők méltósága témája a jog és a társadalmi diskurzus egyik érzékeny területe, mert egyszerre kell tiszteletben tartani:
- a közszereplők emberi méltóságát és jó hírnevét,
- valamint a szólásszabadságot és a közérdekű kritikához való jogot.
Alapelvek
- Emberi méltóság mindenkit megillet – a közszereplők sem foszthatók meg ettől, még ha közéleti tevékenységük miatt fokozott kritikának is vannak kitéve.
- Szólásszabadság és közéleti vita védelme – a demokratikus társadalomban a közszereplőknek szélesebb körű bírálatot kell eltűrniük, mint a magánszemélyeknek.
- Arányosság elve – a kritika lehet éles és bántó, de nem sértheti indokolatlanul a személy méltóságát (pl. gyűlöletbeszéd, megalázás, alaptalan rágalmazás).
- Közérdek és magánszféra határa – a közszereplők magánélete is védett, kivéve, ha közvetlenül összefügg közéleti tevékenységükkel.
-
Nemzetközi és hazai keretek
EJEB (Emberi Jogok Európai Bírósága) gyakorlata: következetesen kimondja, hogy a közszereplőknek nagyobb tűrési kötelezettségük van a kritikával szemben (pl. Lingens v. Austria, 1986).
- Alaptörvény (Magyarország): biztosítja az emberi méltósághoz való jogot és a szólásszabadságot is; a bíróságok feladata ezek összeegyeztetése.
- Polgári Törvénykönyv: a jóhírnévhez és a becsülethez való jog védelme, ugyanakkor a közéleti vita szabadságának tiszteletben tartása.
Amiben konzultációt tudunk biztosítani:
- – Hol húzódik a határ a legitim kritika és a méltóságot sértő rágalom között?
- – Milyen mértékben lehet a közszereplők magánéletéről beszámolni a nyilvánosságban?
- – Hogyan védhető a közszereplők emberi méltósága úgy, hogy közben ne korlátozzuk túlzottan a demokratikus vitát?
