A leleplezők (whistleblowerek) és egyéb jelentésre kötelezettek védelme kulcsfontosságú emberi jogi és jogállamisági kérdés, mert biztosítja, hogy azok az egyének, akik visszaéléseket, korrupciót, szabálytalanságokat vagy jogsértéseket tárnak fel, ne váljanak megtorlás áldozataivá.

Fő elemek:

• Védelem a megtorlással szemben
  • Jog a munkaviszony megtartásához.
  • Védelem az elbocsátás, lefokozás, zaklatás vagy egyéb hátrányos megkülönböztetés ellen.
• Biztonságos és bizalmas bejelentési csatornák
  • Belső (munkahelyi) és külső (hatósági, civil) csatornák.
  • Az anonimitás lehetősége.
• Jogorvoslati lehetőségek
  • Ha a bejelentő jogait megsértik, legyen hozzáférése gyors és hatékony jogorvoslathoz.
• Pozitív védelem
  • Tanúvédelmi programokhoz hasonló mechanizmusok.
  • Pszichológiai, jogi és szociális támogatás.
  •  

Nemzetközi keretek:

• EU Whistleblower irányelv (2019/1937) – kötelezi a tagállamokat, hogy átfogó védelmet biztosítsanak a bejelentőknek.
• Európa Tanács és ENSZ korrupcióellenes egyezménye (UNCAC) – hangsúlyozzák a bejelentők védelmének szükségességét.
•  

Magyarországi helyzet:

• 2014 óta létezik a bejelentővédelmi törvény (2013. évi CLXV. törvény a panaszokról és közérdekű bejelentésekről).
• 2023-ban módosult az EU irányelv átültetése miatt, bevezetve a kötelező belső visszaélés-bejelentési rendszert nagyobb cégeknél és közintézményeknél.

A védelem kiterjed nemcsak a klasszikus „leleplezőkre”, hanem azokra is, akik jelentésre kötelezettek (pl. pénzmosás elleni szabályozás keretében ügyvédek, könyvelők, pénzügyi szolgáltatók), hiszen ők is gyakran kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, ha bejelentést tesznek.