Ezen az oldalon közérthető tájékoztatókat, jelentéseket, tanulmányokat és cikkeket találsz, amelyek segítenek megismerni a jogaidat. Először kattints arra a témára, ami érdekel, majd válassz az alkategóriák közül.
A magyar demokrácia számos lehetőséget ad a közéletben való részvételre.
Minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen.
Mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni, és joga van szervezetekhez csatlakozni.
Pártok az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek. A pártok közreműködnek a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában. A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak.
Szakszervezetek és más érdek-képviseleti szervezetek az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek.
Magyarország Alaptörvénye (IX. cikk) szerint mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz. A GTA alapítvány kutat és cselekszik. Kutatásait, civil ellenőrzéseit a nyilvánosság erejével támasztja alá.
Magyarország Alaptörvénye (VI. cikk) szerint mindenkinek joga van a közérdekű adatokat megismerni és azokat terjeszteni. Ezen alapvető jog érvényesülését elősegítendő, az Országgyűlés elfogadta az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvényt. E törvény célja, hogy meghatározza az állami, önkormányzati vagy jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szervek számára, hogy elektronikus formában milyen módon kötelesek a tevékenységükkel kapcsolatos legfontosabb adatokat rendszeresen közzétenni. A GTA alapítvány munkája megalapozásához rendszeresen kér közadatokat az adatkezelőktől, eltitkolt közadat esetében készek vagyunk a bírói utat is igénybe venni.
Annak előmozdítása érdekében, hogy a jó kormányzás keretében a társadalom legszélesebb rétegei kapcsolódhassanak be a jogszabályok előkészítésébe, elősegítve ezzel a közjó érdekében a jogi szabályozás sokoldalú megalapozását, ezzel pedig a jogszabályok minőségének és végrehajthatóságának javítását, amelyek együtt a jó állam elengedhetetlen feltételei, a jogalkotásról szóló törvénnyel összhangban az Országgyűlés megalkotta a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvényt. A GTA alapítványnak így lehetősége van a tevékenységi köreiben részt venni a társadalmi egyeztetésekben. A legfontosabb területeken célunk a mindenkori kormányzatokkal stratégiai partnerség kiépítése.
A GTA alapítvány maga is nyitott, a csatlakozási lehetőségeket honlapján teszi közzé.
Erőnkhöz és tehetségünkhöz mérten igyekszünk hozzájárulni a Nemzeti Hitvallásban foglaltak megvalósulásához:
Magyarország Alaptörvénye
(2011. április 25.)
Isten, áldd meg a magyart!
NEMZETI HITVALLÁS
MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat:
Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.
Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre.
Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira.
Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit.
Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.
Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét.
Kinyilvánítjuk, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők.
Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.
Hisszük, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez.
Tiszteljük más népek szabadságát és kultúráját, együttműködésre törekszünk a világ minden nemzetével.
Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság.
Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki.
Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.
Valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye.
Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét.
Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.
Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.
Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.
Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését. Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését.
Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.
Egyetértünk az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki.
Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének.
Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra.
Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot.
Alaptörvényünk jogrendünk alapja, szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.
Mi, Magyarország polgárai készen állunk arra, hogy országunk rendjét a nemzet együttműködésére alapítsuk.
Súlyos uniós százmilliókkal fizették ki a pride mögött álló aktivistaszervezeteket
Az NGO-kifizetési adatbázisok alapján a pride szervezőit komoly pénzekkel támogatta Brüsszel, amely mintegy utasította a szervezeteket a rendezvény megtartására. A szervezetek által megszerzett Soros-pénzeket is összegyűjtöttük.
Magyar Nemzet
Forrás:
Az NGO-kifizetési adatbázisok alapján a pride szervezőit komoly pénzekkel támogatta Brüsszel, amely mintegy utasította a szervezeteket a rendezvény megtartására. A szervezetek által megszerzett Soros-pénzeket is összegyűjtöttük.
Az idei Budapest Pride nem pusztán egy tüntetés volt. Egy olyan olajozottan működő, globalista kampánygépezetet láthattunk felvonulni, amelytől Brüsszel megrendelte a rendezvényt, és amelynek tagjai a bürokráciától jelentős anyagi támogatásban is részesülnek. Bemutatjuk a részleteket, az adatok részben a https://ngotransparency.eu/ oldalról származnak, amely az Európai Bizottság által 2019 és 2023 között különböző aktivistacsoportoknak juttatott forrásokat tartalmazza.
A pride főszervezője a 2001-ben létrejött Szivárvány Misszió Alapítvány volt. Az alapítvány munkáját az alapító tagok, a Háttér Társaság és a Labrisz Leszbikus Egyesület ellenőrzik.
Az Európai Bizottság pénzügyi átláthatósági rendszerében feltüntetett adatok alapján az alapítvány 2017 és 2024 között 220 ezer euró, azaz mintegy 88 millió forint uniós támogatásban részesült.
A Nyílt Társadalom Alapítvány hálózatain keresztül pedig 155 ezer dollárnyi, mintegy 53 millió forintnyi támogatást kapott 2016 és 2021 között.
A pride honlapja civil partnerként tüntette fel a Magyar Helsinki Bizottságot.
A Helsinki bizottság 2014 és 2024 között 1,37 millió euró, azaz mintegy 548 millió forint támogatásban részesült az Európai Bizottságtól.
A Nyílt Társadalom Alapítványon keresztül pedig 2,58 millió dollárnyi, vagyis mintegy 900 millió forintnyi támogatást kapott 2016 és 2021 között. Emellett a Helsinki bizottság saját pénzügyi jelentései alapján 2018 óta mintegy 120 millió forintnyi támogatásban részesült a szintén Soros-hálózathoz tartozó Nemzeti Demokráciaalaptól.
Szintén civil partnerként szerepel a pride honlapján a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ). A jogvédő szervezet 2014 és 2024 között 110 ezer euró, azaz mintegy 44 millió forintnyi uniós támogatásban részesült az Európai Bizottságtól.
A Nyílt Társadalom Alapítvány hálózatain keresztül ugyanakkor 2,13 millió dollárnyi, vagyis mintegy 750 millió forintnyi támogatást kaptak 2016 óta. A saját pénzügyi jelentéseik alapján emellett még pénzügyi támogatásban részesültek a USAID-től, a German Marshall Fundtól, a Nemzeti Demokráciaalaptól, számos nagykövetségtől és az Ökotárs Alapítványtól is.
Szintén civil partnerként jelent meg a pride-on az Amnesty International Magyarország. Az egyesület 2021 és 2024 között 410 ezer euró, azaz mintegy 164 millió forint uniós támogatást kapott, míg a Nyílt Társadalom Alapítványon keresztül 25 ezer dollárban, azaz közel 9 millió forintban részesült. Saját pénzügyi jelentéseik alapján azonban csak 2024-ben az Európai Unió költségvetéséből vagy más államtól, nemzetközi szervezettől származó támogatás mértéke meghaladta a 372 millió forintot.
Továbbá civil partnerként szerepel még a JCC Budapest Bálint Ház.
A zsidó közösségi ház közvetlenül az Európai Bizottságtól 120 ezer eurót, azaz mintegy 48 millió forintot kapott 2024-ben.
2024-es pénzügyi jelentésük alapján azonban ennél jóval több külföldi támogatásban részesültek tavaly. Az Európai Unió költségvetéséből vagy más államtól, nemzetközi szervezettől származó támogatás jogcímen mintegy 332 millió forintnyi támogatást tüntettek fel.
Civil partnerként jelenik meg továbbá az Auróra Civil Központ. A közösségi házat közvetlen finanszírozottként ugyan az Európai Bizottság nem jelzi pénzügyi átláthatósági rendszerében, ugyanakkor az azt létrehozó Marom Klub Egyesületet igen.
A Marom Klub Egyesület jelenleg futó legfontosabb projektjei a 2009-ben útjára indított Bánkitó Fesztivál, a 2014-ben alapított Auróra Közösségi Ház és Civil Központ és a 2019 óta működő Szabad Terek Hálózata és a Zsidó Kultúra 2028.
A szervezet 2024-ben 70 ezer eurót, azaz mintegy 28 millió forintot szerzett közvetlenül a bizottságtól. A Nyílt Társadalom Alapítványon keresztül pedig 2017 és 2021 között 126 ezer dollárt, vagyis mintegy 44 millió forintot kapott. Az Auróra Közösségi Ház és Civil Központ szolgál többek között a Budapest Pride, az átlátszó.hu, az Alternatíva Alapítvány vagy a Közélet Iskolája szervezetek székhelyéül.
A további támogatottak között találjuk a Közép-európai Egyetemet (CEU).
Összegyűjteni is nehéz, hogy a Soros-egyetem mennyi támogatást kapott, de a hivatalos adatok szerint 2014 és 2023 között a CEU mintegy 46,5 millió euró közvetlen támogatásban részerült az Európai Bizottságtól.
Ez 18,6 milliárd forintnak megfelelő uniós támogatás. A Nyílt Társadalom Alapítvány hálózatain keresztül 2016 és 2023 között több mint egymilliárd dollár, azaz mintegy 350 milliárd forintnyi támogatás jutott az egyetemnek.
A pride civil falujába egy sor szervezet települt ki
Megjelent a Civil Kollégium Alapítvány, amely az Európai Bizottságtól pusztán 50 ezer eurónyi, vagyis 20 millió forintnyi támogatással büszkélkedhet 2015 és 2019 között. Ugyanakkor a Nyílt Társadalom Alapítványon keresztül 2016 és 2023 között 3,37 millió dollár támogatást kapott, azaz mintegy 1,2 milliárd forintot. Saját pénzügyi jelentésük alapján csak 2024-ben mintegy 189 millió forint érkezett külföldi támogatásként.
A sátrak között megtalálhatták a résztvevők a Háttér Társaságot is, amely az Európai Bizottságtól 2017 és 2024 között 850 ezer eurónyi, azaz 340 millió forintnyi támogatást kapott. A Nyílt Társadalom Alapítvány hálózatain keresztül 2016 és 2022 között 230 ezer dollár, vagyis mintegy 80 millió forint támogatásban részesült.
Saját pénzügyi jelentésük alapján csak 2024-ben mintegy 150 millió forint érkezett hozzájuk külföldi támogatás formájában.
Megjelent a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület is. Ők 2018 és 2024 között 680 ezer euró, vagyis mintegy 272 millió forintnyi támogatásban részesültek közvetlenül az Európai Bizottságtól és 368 ezer dollár, azaz mintegy 128 millió forintnyi támogatásban pedig a Nyílt Társadalom Alapítványon keresztül.
Saját pénzügyi jelentésük alapján csak 2024-ben mintegy 293 millió forint érkezett nekik külföldi támogatásként.
Szintén jelen volt a kitelepült szervezetek között a Transparency International Magyarország. A szervezet 2016 és 2021 között 510 ezer eurót, vagyis mintegy 204 millió forintot kapott közvetlenül az Európai Bizottságtól. A Nyílt Társadalom Alapítvány hálózatain keresztül pedig 2017 és 2023 között 422 ezer dollár, azaz mintegy 148 millió forint támogatásban részesültek. Saját pénzügyi jelentésük alapján csak 2024-ben mintegy 88 millió forint érkezett külföldi támogatás formájában.
Ott volt még az Artemisszió Alapítvány is, akik 2014 és 2024 között 290 ezer euró, azaz mintegy 116 millió forintnyi támogatást kaptak közvetlenül az Európai Bizottságtól, míg 2016 óta 460 ezer dollár, vagyis mintegy 184 millió forintnyi támogatást a Nyílt Társadalom Alapítványon keresztül.
Saját pénzügyi jelentésük alapján csak 2023-ban mintegy 153 millió forint érkezett hozzájuk külföldi támogatásként.
A nyugati – és ezzel együtt a magyar – demokrácia korábban soha nem látott méretű támadás alatt áll. Ennek elemzése, és a demokrácia védelme minden jóérzésű tudós, államférfi, köztisztviselő, közalkalmazott, állampolgár és civil szervezet elsőrendű feladata kell, hogy legyen.
Az antidemokratikus erők nem egyszerűen a nyugati kormányok demokratikus működését, a fékek- és egyensúlyok lebontását célozzák, de a nyugati civilizáció és kultúra felülírására is törekednek. Az új típusú tömegkommunikációt nem az emberiség előnyére, hanem a demokratikus felhatalmazással nem rendelkezők hatalomhoz való jutására használják. Álláspontunk szerint az identitás és a szuverenitás védelme képes egyedül megakadályozni a demokrácia összeomlását.
„Az elmúlt években Európában és Észak-Amerikában egyre erőteljesebb tendenciák figyelhetők meg, amelyek alapvető, korábban magától értetődőnek gondolt, a társadalom alapszövetét érintő társadalmi és kulturális értékek és normák átalakítására törekednek. Ezek jogi normává alakulása a társadalmi környezet teljes átalakulásához, értékvesztéshez, a társadalmi működés ma ismert formáinak visszafordíthatatlan lerombolásához vezetnek, melynek jelei más országokban már mutatkoznak.
A nyugati világban megfigyelhető tendenciák közé tartozik a hagyományos intézmények, például a család és a nemzeti identitás szerepének újra értelmezése, valamint az egyéni és közösségi jogok közötti egyensúly eltolódása. Ezek a változások gyakran politikai és ideológiai nyomásgyakorlással társulnak, amely a nemzetállami szuverenitás gyengítését eredményezheti. Magyarország kiemelt célja, hogy megőrizze önazonosságát és biztosítsa, hogy társadalmi rendjének alapjai továbbra is a közösségek, ezen belül is a család és a nemzet érdekeit szolgálják.
A magyar társadalom történelmileg is erős közösségi alapokon nyugszik, amely megteremti az ország stabilitását és biztosítja annak fejlődését. Ennek megfelelően az Alaptörvény módosításával alkotmányos szinten kell meghatározni a társadalmi működés alapvető szabályait, megőrizve alapvető értékeinket a következő generációk számára.” (Forrás: az Alaptörvény 15. módosítása)
Samuel Samson az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma Demokrácia, Emberi Jogok és Munkaügyi Hivatal (DRL) vezető tanácsadója 2025. május 27-i Civilizációs szövetségesek szükségessége Európában című írásában erőteljesen hívta fel a figyelmet a nyugati demokráciát veszélyeztető folyamatokra:
„Az Egyesült Államok és Európa közötti szoros kapcsolat túlmutat a földrajzi közelségen és a tranzakciós politikán. Egyedülálló köteléket képvisel, amelyet a közös kultúra, a hit, a családi kötelékek, a konfliktusok idején nyújtott kölcsönös segítség és mindenekelőtt a közös nyugati civilizációs örökség kovácsol össze.
Transzatlanti partnerségünket a természetes jog, az erényetika és a nemzeti szuverenitás gazdag nyugati hagyománya támasztja alá. Ez a hagyomány Athéntól és Rómától a középkori kereszténységen át az angol közjogig, végül pedig Amerika alapító okirataiig húzódik. A Nyilatkozat forradalmi kijelentése, miszerint az embereket „Teremtőjük bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel”, Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás és más európai nehézsúlyúak gondolatait visszhangozza, akik elismerték, hogy minden ember rendelkezik olyan természetes jogokkal, amelyeket egyetlen kormány sem dönthet el vagy tagadhat meg. Amerika továbbra is adós Európának ezért a szellemi és kulturális örökségért.
Ez az Európa és az Egyesült Államok közötti kapcsolat az oka annak is, hogy őszintén beszélünk, amikor nem értünk egyet, vagy aggályaink vannak – és ezért kongatja a Trump-adminisztráció a vészharangot Európában. Amikor Vance alelnök az idei müncheni biztonsági konferencián beszélt, világossá tette az okot, kijelentve: „Ami miatt aggódom, az a belső fenyegetés, Európa visszahúzódása néhány alapvető értékétől – az Amerikai Egyesült Államokkal közös értékektől.”
Két pusztító világháború után az európai nemzetek a jövőbeni katasztrófák megelőzésére törekedtek olyan szupranacionális struktúrák létrehozásával, amelyek szorosabban kötik össze a nemzeteket, és lehetővé teszik a jelentősebb diplomáciai és gazdasági együttműködéseket. Ennek az új rendnek a hívei, köztük a jó szándékú keresztény és demokráciapárti pártok, egy nagyszabású átalakulásra vágytak – egy olyan világra, amely meghaladja a nemzetiség és a hitvallás megosztottságát, és példátlan béke korszakát hozza el. A nemzetiség, a kultúra és a hagyományok horgonyainak leküzdésével a globális liberalizmus megígérte azt, amit Francis Fukuyama híresen a „történelem végének” nevezett, a politikai élet végső innovációját.
Ma ez az ígéret cafatokban hever. Ehelyett egy agresszív kampány folyik maga a nyugati civilizáció ellen. Európa-szerte a kormányok fegyverként használták fel a politikai intézményeket saját polgáraik és közös örökségünk ellen. Európa a demokratikus elvek megerősítése helyett a digitális cenzúra, a tömeges migráció, a vallásszabadság korlátozása és számos más, a demokratikus önkormányzás elleni támadás melegágyává vált.
Ezek az aggasztó tendenciák az utóbbi években csak felerősödtek. Az Egyesült Királyságban a rendőrség keresztényeket – például Adam Smith-Connort és Livia Tossici-Boltot – tartóztat le, mert némán imádkoztak az abortuszklinikák előtt. 2023-ban több mint 12 000 brit állampolgárt tartóztattak le online bejegyzések miatt, beleértve az európai migrációs válságot kritizáló kommenteket is, amelyeket a hatóságok „súlyosan sértőnek” ítéltek.
Németországban a kormány bonyolult rendszereket hozott létre az online beszéd megfigyelésére és cenzúrázására, a dezinformáció elleni küzdelem és a bűncselekmények megelőzése ürügyén. Amikor a német állampolgárok jogos aggodalmukat fejezik ki a globalizáció gazdasági és társadalmi hatásaival kapcsolatban, vagy politikusokat kritizálnak, azzal fenyegetőzhetnek, hogy megbírságolják őket, radikálisnak bélyegzik őket, vagy akár házkutatást tartanak az otthonaikban. Az Európai Unió digitális szolgáltatásokról szóló törvényét, amelynek célja a gyermekek káros online tartalmaktól való védelme, ehelyett az orwelli tartalommoderálás révén elhallgattatják a disszidens hangokat. A független szabályozó hatóságok most felügyelik a közösségi média vállalatokat, beleértve az olyan kiemelkedő amerikai platformokat is, mint az X, és hatalmas bírságokkal fenyegetőznek a szigorú szólásszabadságra vonatkozó szabályozásaik be nem tartása esetén.
Ez a környezet korlátozza az európai választásokat is. Ahogy azt Rubio miniszter nemrégiben kiemelte , a népszerű Alternatíva Németországhoz pártot a német hírszerzés „szélsőséges” szervezetnek bélyegezte, ami a párt választási folyamatból való kizárásához vezethet. Marine Le Pen vezető francia elnökjelöltet sikkasztással vádolták, és a szokásos eljárástól eltérve azonnal eltiltották az indulástól. Lengyelországban és Romániában is hasonló korlátozások léptek életbe egyes politikai pártokkal vagy politikusokkal szemben. Ezzel egyidejűleg olyan keresztény nemzeteket, mint Magyarország, igazságtalanul tekintélyelvűnek és emberi jogi visszaélőnek bélyegeznek.
Az amerikaiak ismerik ezeket a taktikákat. Valójában egy hasonló cenzúra-, démonizálási és bürokratikus fegyverként való alkalmazási stratégiát alkalmaztak Trump elnökkel és támogatóival szemben. Ez azt mutatja, hogy a globális liberális projekt nem teszi lehetővé a demokrácia virágzását. Inkább lábbal tiporja a demokráciát és vele együtt a nyugati örökséget egy dekadens kormányzó osztály nevében, amely fél a saját népétől.
Aggodalmaink nem pártpolitikaiak, hanem elviek. A szólásszabadság elnyomása, a tömeges migráció elősegítése, a vallási kifejezés célba vétele és a választói döntések aláásása magát a transzatlanti partnerség alapját fenyegeti. Egy olyan Európa, amely felcseréli spirituális és kulturális gyökereit, amely a hagyományos értékeket veszélyes ereklyékként kezeli, és amely a hatalmat elszámoltathatatlan intézményekben központosítja, egy olyan Európa, amely kevésbé képes ellenállni a külső fenyegetéseknek és a belső hanyatlásnak. Ennek érdekében a béke megteremtése Európában és világszerte nem a közös kulturális örökségünk elutasítását, hanem annak megújítását igényli.
Rubio külügyminiszter világossá tette, hogy a Külügyminisztérium mindig Amerika nemzeti érdekeit fogja szem előtt tartani. Európa demokratikus visszaesése nemcsak az európai polgárokra van hatással, hanem egyre inkább az amerikai biztonságra és gazdasági kapcsolatokra, valamint az amerikai állampolgárok és vállalatok szólásszabadsághoz való jogára is hatással van.
Reményeink szerint mind Európa, mind az Egyesült Államok újra elkötelezheti magát nyugati örökségünk mellett, és hogy az európai nemzetek véget vetnek a kormányok fegyverként való alkalmazásának azok ellen, akik meg akarják védeni azt. Nem mindig fogunk egyetérteni a hatáskörben és a taktikában, de az európai kormányok kézzelfogható intézkedései a politikai és vallási szólás védelmének, a biztonságos határok és a tisztességes választások garantálása érdekében üdvözlendő előrelépést jelentenének.
Az Egyesült Államok továbbra is elkötelezett az Európával való szoros partnerség és a közös külpolitikai célok elérésében való együttműködés mellett. Ennek a partnerségnek azonban a közös örökségünkön kell alapulnia, nem pedig a globalista konformizmuson. Kapcsolatunk túl fontos, történelmünk túl értékes, és a nemzetközi tét túl nagy ahhoz, hogy aláássuk ezt a partnerséget. Ezért az Atlanti-óceán mindkét partján meg kell őriznünk közös kultúránk javait, biztosítva, hogy a nyugati civilizáció az erény, a szabadság és az emberi virágzás forrása maradjon a jövő generációi számára.”
(Forrás: https://statedept.substack.com/p/the-need-for-civilizational-allies-in-europe )
Újra naggyá tenni a külföldi segélyezést
Szerző: Marco Rubio, az Egyesült Államok külügyminisztere
Forrás: https://statedept.substack.com/p/making-foreign-aid-great-again
Minden köztisztviselőnek kötelessége az amerikai állampolgárokkal szemben biztosítani, hogy az általuk finanszírozott programok nemzetünk érdekeit szolgálják. A Trump-kormányzat több ezer program és az évtizedek során elköltött több mint 715 milliárd dollárnyi inflációval korrigált kiadás alapos felülvizsgálata során nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) jóval e szint alatt maradt.
Az USAID évtizedek és egy szinte végtelen adófizetői költségvetés állt rendelkezésére az amerikai befolyás növelésére, a gazdasági fejlődés előmozdítására világszerte, és arra, hogy milliárdok állhassanak a saját lábukra.
Azon túl, hogy adófizetők költségén létrehozott egy globális NGO ipari komplexumot, az USAID a hidegháború vége óta kevés felmutatást tud felmutatni. A fejlesztési célok ritkán teljesültek, az instabilitás gyakran súlyosbodott, és az Amerika-ellenes hangulat csak erősödött. A globális színtéren azok az országok, amelyek a legtöbbet profitálnak nagylelkűségünkből, általában nem viszonozzák ezt. Például 2023-ban a szubszaharai afrikai országok az ENSZ-ben az esetek mindössze 29 százalékában szavaztak az Egyesült Államokkal az alapvető határozatokról, annak ellenére, hogy 1991 óta 165 milliárd dollárnyi kiadást kaptak. Ez a legalacsonyabb arány a világon. Ugyanebben az időszakban a Közel-Keletre és Észak-Afrikába fektetett több mint 89 milliárd dollár miatt az Egyesült Államok minden országban alacsonyabb kedvező besorolást kapott, mint Kína, kivéve Marokkót. Az ügynökség 9,3 milliárd dolláros kiadása Gázában és Ciszjordániában 1991 óta, amelynek kedvezményezettjei között a Hamász szövetségesei is voltak, inkább sérelmeket, mint hálát keltett az Egyesült Államok iránt. Csak a számtalan nem kormányzati szervezet vezetői éltek jól, akik gyakran ötcsillagos életet éltek az amerikai adófizetők pénzéből, míg azok, akik állítólag segíteni akartak, még jobban lemaradtak.
A kormány által jóváhagyott hatékonyságvesztés korszaka hivatalosan is véget ért. A Trump-kormány alatt végre lesz egy olyan külföldi finanszírozási missziónk Amerikában, amely a nemzeti érdekeinket helyezi előtérbe. Július 1-jétől az USAID hivatalosan is megszünteti a külföldi segélyek nyújtását. Azokat a külföldi segélyprogramokat, amelyek összhangban vannak a kormányzati politikákkal – és amelyek az amerikai érdekeket szolgálják –, a Külügyminisztérium fogja irányítani, ahol nagyobb elszámoltathatósággal, stratégiával és hatékonysággal fogják azokat megvalósítani.
Nem fogunk bocsánatot kérni azért, mert elismerjük, hogy Amerika régóta fennálló elkötelezettségének az életmentő humanitárius segélyek és a külföldi gazdasági fejlődés előmozdítása iránt az Amerika az első külpolitika előmozdítását kell szolgálnia.
Az USAID az Egyesült Nemzetek Szervezetét, a multinacionális nem kormányzati szervezeteket és a tágabb globális közösséget tekintette választókerületének – nem pedig az amerikai adófizetőket, akik finanszírozták a költségvetését, vagy az általuk megválasztott elnököt, aki az érdekeiket képviselte a világ színpadán. Az USAID programjait jótékonysági szervezetként, nem pedig az amerikai külpolitika eszközeként forgalmazta, amelynek célja a nemzeti érdekeink előmozdítása volt. Ezek a programok túl gyakran népszerűsítettek Amerika-ellenes eszméket és csoportokat, a globális „DEI”-től, a cenzúrától és a rezsimváltó műveletektől kezdve a kommunista Kínával és más geopolitikai ellenfelekkel szövetkező nem kormányzati szervezetekig és nemzetközi szervezetekig.
Ennek ma vége, és ahol egykor azonosíthatatlan logók szivárványa díszelgett az életmentő segélycsomagokon, most egyetlen felismerhető szimbólum lesz: az amerikai zászló. A címzetteknek tudniuk kell, hogy a nekik nyújtott segítség nem egy ismeretlen nem kormányzati szervezet adománya, hanem az amerikai nép befektetése.
Ugyanilyen fontos, hogy a jótékonysági modell azért bukott meg, mert ezeknek a fejlődő országoknak a vezetői függőséget alakítottak ki. A Külügyminisztérium kutatása szerint a korábban USAID-finanszírozásban részesülő országokban az elsöprő többség a kereskedelem, nem pedig a segélyek iránt érdeklődik. Miután kapcsolatba léptünk Latin-Amerika és Afrika országaival, következetesen azt hallottuk, hogy a fejlődő országok olyan befektetéseket szeretnének, amelyek képessé teszik őket a fenntartható növekedésre – nem pedig évtizedekig tartó, az ENSZ vagy az USAID által irányított támogatások leereszkedő leereszkedését. A Külügyminisztérium következetesen ugyanezt hallotta ezeknek az országoknak az embereitől: egy zambiai férfi azt mondta amerikai diplomatáknak, hogy hasznosabb lenne honfitársai számára, ha megtanulnának halat venni, mint ha az Egyesült Államok kormánya látná el őket hallal, egy etióp nő azt mondta, hogy a befektetések kölcsönös előnyeit felülmúlja a segélyek egyoldalú jellege, és túl sok más példa van ahhoz, hogy felsorakoztassuk.
Az amerikaiaknak nem kellene adót fizetniük azért, hogy távoli országok kudarcot vallott kormányait finanszírozzák. A jövőben a segítségnyújtásunk célzott és időben korlátozott lesz. Azokat a nemzeteket fogjuk előnyben részesíteni, amelyek bizonyították mind a képességüket, mind a hajlandóságukat arra, hogy segítsenek magukon, és erőforrásainkat olyan területekre fogjuk irányítani, ahol multiplikátor hatást gyakorolhatnak, és katalizálhatják a tartós magánszektort, beleértve az amerikai vállalatokat és a globális befektetéseket.
Ez a munka jól halad. Már most hatalmas előrelépést tapasztalunk abban, hogy az ENSZ, más szövetségesek és magánalapok nagyobb arányban fizessenek a világméretű projektekből. Ezt a folyamatot az elnök sikere is bizonyítja, aki meggyőzte NATO-szövetségeseinket kiadási kötelezettségvállalásaik teljesítéséről. Összevonjuk a széttagolt előirányzati számlákat, hogy rugalmasabb és dinamikusabb forrásokat hozzunk létre, megszüntetjük a bürokratikus folyamatokat a gyorsabb és valós idejű válságkezelés érdekében, és új hatékonysági kritériumokat vezetünk be a hatás mennyiségi mérésére. Azzal, hogy regionális irodákon keresztül felhatalmazzuk a helyszínen lévő diplomatákat, gyors visszacsatolási ciklust hozunk létre annak biztosítására, hogy a programok összhangban legyenek az amerikai érdekekkel és a partnerországok igényeivel.
Ez a modell erősebb pozícióba helyez minket Kína kizsákmányoló segélymodelljének ellensúlyozásában, és előmozdítja stratégiai érdekeinket a világ kulcsfontosságú régióiban.
Ezt úgy fogjuk elérni, hogy a kereskedelmet a segélyekkel szemben, a lehetőségeket a függőséggel szemben, a beruházásokat pedig a segítségnyújtással szemben helyezzük előtérbe. Az amerikaiak és a világ számos lakója számára július 1-je a globális partnerség, a béke, a beruházások és a jólét új korszakának kezdetét jelenti.
Marco Rubio 2025. január 21-én tette le az esküt a 72. külügyminiszterként. A miniszter egy olyan külügyminisztériumot hoz létre, amely Amerikát helyezi előtérbe.
Making Foreign Aid Great Again
Jul 01, 2025
Author: U.S. Secretary of State Marco Rubio
Every public servant has an obligation to American citizens to ensure any programs they fund advance our nation’s interests. During the Trump Administration’s thorough review of thousands of programs, and over $715 billion in inflation-adjusted spending over the decades, it became apparent the U.S. Agency for International Development (USAID) fell well below this standard.
USAID had decades and a near-infinite taxpayer budget to advance American influence, promote economic development worldwide, and allow billions to stand on their own two feet.
Beyond creating a globe-spanning NGO industrial complex at taxpayer expense, USAID has little to show since the end of the Cold War. Development objectives have rarely been met, instability has often worsened, and anti-American sentiment has only grown. On the global stage, the countries that benefit the most from our generosity usually fail to reciprocate. For example, in 2023, sub-Saharan African nations voted with the United States only 29 percent of the time on essential resolutions at the UN despite receiving $165 billion in outlays since 1991. That’s the lowest rate in the world. Over the same period, more than $89 billion invested in the Middle East and North Africa left the U.S. with lower favorability ratings than China in every nation but Morocco. The agency’s expenditure of $9.3 billion in Gaza and the West Bank since 1991, whose beneficiaries included allies of Hamas, has produced grievances rather than gratitude towards the United States. The only ones living well were the executives of the countless NGOs, who often enjoyed five-star lifestyles funded by American taxpayers, while those they purported to help fell further behind.
This era of government-sanctioned inefficiency has officially come to an end. Under the Trump Administration, we will finally have a foreign funding mission in America that prioritizes our national interests. As of July 1st, USAID will officially cease to implement foreign assistance. Foreign assistance programs that align with administration policies—and which advance American interests—will be administered by the State Department, where they will be delivered with more accountability, strategy, and efficiency.
We will not apologize for recognizing America’s longstanding commitment to life-saving humanitarian aid and promotion of economic development abroad must be in furtherance of an America First foreign policy.
USAID viewed its constituency as the United Nations, multinational NGOs, and the broader global community—not the U.S. taxpayers who funded its budget or the President they elected to represent their interests on the world stage. USAID marketed its programs as a charity, rather than instruments of American foreign policy intended to advance our national interests. Too often, these programs promoted anti-American ideals and groups, from global “DEI,” censorship and regime change operations, to NGOs and international organizations in league with Communist China and other geopolitical adversaries.
That ends today, and where there was once a rainbow of unidentifiable logos on life-saving aid, there will now be one recognizable symbol: the American flag. Recipients deserve to know the assistance provided to them is not a handout from an unknown NGO, but an investment from the American people.
Equally importantly, the charity-based model failed because the leadership of these developing nations developed an addiction. State Department research finds the overwhelming sentiment in countries formerly receiving USAID funding is for trade, not aid. After engaging with nations across Latin America and Africa, we have consistently heard that developing countries want investment that empowers them to sustainably grow—not decades of patronizing UN or USAID managed support. The Department has consistently heard the same from people in these nations: a Zambian man told American diplomats it would be more helpful for his countrymen to learn how to fish than to be supplied with fish by the U.S. Government, an Ethiopian woman said she viewed the mutual benefits of investment as superior to the one-sided nature of aid, and too many other examples to recount.
Americans should not pay taxes to fund failed governments in faraway lands. Moving forward, our assistance will be targeted and time limited. We will favor those nations that have demonstrated both the ability and willingness to help themselves and will target our resources to areas where they can have a multiplier effect and catalyze durable private sector, including American companies, and global investment.
This work is well underway. We are already seeing tremendous progress in making the UN, other allies, and private funds pay a greater share of projects around the world, a process matched by the President’s success in convincing our NATO allies to meet their spending commitments. We are consolidating fragmented appropriations accounts to build more flexible and dynamic pools of funds, eliminating bureaucratic processes to move faster and respond to crises in real time, and implementing new efficiency criteria to measure impact quantitatively. By empowering diplomats on the ground through regional bureaus, we are creating a fast feedback loop to ensure programs align with American interests and the needs of partner nations.
This model will also place us in a stronger position to counter China’s exploitative aid model and further our strategic interests in key regions around the world.
We will do so by prioritizing trade over aid, opportunity over dependency, and investment over assistance. For Americans and many around the world, July 1st will mark the beginning of a new era of global partnership, peace, investment, and prosperity.
Marco Rubio was sworn in as the 72nd secretary of state on January 21, 2025. The secretary is creating a Department of State that puts America First.
Civilizációs szövetségesek szükségessége Európában
Szerző: Samuel Samson
az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma Demokrácia, Emberi Jogok és Munkaügyi Hivatal (DRL) vezető tanácsadója
Forrás: https://statedept.substack.com/p/the-need-for-civilizational-allies-in-europe
Az Egyesült Államok és Európa közötti szoros kapcsolat túlmutat a földrajzi közelségen és a tranzakciós politikán. Egyedülálló köteléket képvisel, amelyet a közös kultúra, a hit, a családi kötelékek, a konfliktusok idején nyújtott kölcsönös segítség és mindenekelőtt a közös nyugati civilizációs örökség kovácsol össze.
Transzatlanti partnerségünket a természetes jog, az erényetika és a nemzeti szuverenitás gazdag nyugati hagyománya támasztja alá. Ez a hagyomány Athéntól és Rómától a középkori kereszténységen át az angol közjogig, végül pedig Amerika alapító okirataiig húzódik. A Nyilatkozat forradalmi kijelentése, miszerint az embereket „Teremtőjük bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel”, Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás és más európai nehézsúlyúak gondolatait visszhangozza, akik elismerték, hogy minden ember rendelkezik olyan természetes jogokkal, amelyeket egyetlen kormány sem dönthet el vagy tagadhat meg. Amerika továbbra is adós Európának ezért a szellemi és kulturális örökségért.
Ez az Európa és az Egyesült Államok közötti kapcsolat az oka annak is, hogy őszintén beszélünk, amikor nem értünk egyet, vagy aggályaink vannak – és ezért kongatja a Trump-adminisztráció a vészharangot Európában. Amikor Vance alelnök az idei müncheni biztonsági konferencián beszélt, világossá tette az okot, kijelentve: „Ami miatt aggódom, az a belső fenyegetés, Európa visszahúzódása néhány alapvető értékétől – az Amerikai Egyesült Államokkal közös értékektől.”
Két pusztító világháború után az európai nemzetek a jövőbeni katasztrófák megelőzésére törekedtek olyan szupranacionális struktúrák létrehozásával, amelyek szorosabban kötik össze a nemzeteket, és lehetővé teszik a jelentősebb diplomáciai és gazdasági együttműködéseket. Ennek az új rendnek a hívei, köztük a jó szándékú keresztény és demokráciapárti pártok, egy nagyszabású átalakulásra vágytak – egy olyan világra, amely meghaladja a nemzetiség és a hitvallás megosztottságát, és példátlan béke korszakát hozza el. A nemzetiség, a kultúra és a hagyományok horgonyainak leküzdésével a globális liberalizmus megígérte azt, amit Francis Fukuyama híresen a „történelem végének” nevezett, a politikai élet végső innovációját.
Ma ez az ígéret cafatokban hever. Ehelyett egy agresszív kampány folyik maga a nyugati civilizáció ellen. Európa-szerte a kormányok fegyverként használták fel a politikai intézményeket saját polgáraik és közös örökségünk ellen. Európa a demokratikus elvek megerősítése helyett a digitális cenzúra, a tömeges migráció, a vallásszabadság korlátozása és számos más, a demokratikus önkormányzás elleni támadás melegágyává vált.
Ezek az aggasztó tendenciák az utóbbi években csak felerősödtek. Az Egyesült Királyságban a rendőrség keresztényeket – például Adam Smith-Connort és Livia Tossici-Boltot – tartóztat le, mert némán imádkoztak az abortuszklinikák előtt. 2023-ban több mint 12 000 brit állampolgárt tartóztattak le online bejegyzések miatt, beleértve az európai migrációs válságot kritizáló kommenteket is, amelyeket a hatóságok „súlyosan sértőnek” ítéltek.
Németországban a kormány bonyolult rendszereket hozott létre az online beszéd megfigyelésére és cenzúrázására, a dezinformáció elleni küzdelem és a bűncselekmények megelőzése ürügyén. Amikor a német állampolgárok jogos aggodalmukat fejezik ki a globalizáció gazdasági és társadalmi hatásaival kapcsolatban, vagy politikusokat kritizálnak, azzal fenyegetőzhetnek, hogy megbírságolják őket, radikálisnak bélyegzik őket, vagy akár házkutatást tartanak az otthonaikban. Az Európai Unió digitális szolgáltatásokról szóló törvényét, amelynek célja a gyermekek káros online tartalmaktól való védelme, ehelyett az orwelli tartalommoderálás révén elhallgattatják a disszidens hangokat. A független szabályozó hatóságok most felügyelik a közösségi média vállalatokat, beleértve az olyan kiemelkedő amerikai platformokat is, mint az X, és hatalmas bírságokkal fenyegetőznek a szigorú szólásszabadságra vonatkozó szabályozásaik be nem tartása esetén.
Ez a környezet korlátozza az európai választásokat is. Ahogy azt Rubio miniszter nemrégiben kiemelte , a népszerű Alternatíva Németországhoz pártot a német hírszerzés „szélsőséges” szervezetnek bélyegezte, ami a párt választási folyamatból való kizárásához vezethet. Marine Le Pen vezető francia elnökjelöltet sikkasztással vádolták, és a szokásos eljárástól eltérve azonnal eltiltották az indulástól. Lengyelországban és Romániában is hasonló korlátozások léptek életbe egyes politikai pártokkal vagy politikusokkal szemben. Ezzel egyidejűleg olyan keresztény nemzeteket, mint Magyarország, igazságtalanul tekintélyelvűnek és emberi jogi visszaélőnek bélyegeznek.
Az amerikaiak ismerik ezeket a taktikákat. Valójában egy hasonló cenzúra-, démonizálási és bürokratikus fegyverként való alkalmazási stratégiát alkalmaztak Trump elnökkel és támogatóival szemben. Ez azt mutatja, hogy a globális liberális projekt nem teszi lehetővé a demokrácia virágzását. Inkább lábbal tiporja a demokráciát és vele együtt a nyugati örökséget egy dekadens kormányzó osztály nevében, amely fél a saját népétől.
Aggodalmaink nem pártpolitikaiak, hanem elviek. A szólásszabadság elnyomása, a tömeges migráció elősegítése, a vallási kifejezés célba vétele és a választói döntések aláásása magát a transzatlanti partnerség alapját fenyegeti. Egy olyan Európa, amely felcseréli spirituális és kulturális gyökereit, amely a hagyományos értékeket veszélyes ereklyékként kezeli, és amely a hatalmat elszámoltathatatlan intézményekben központosítja, egy olyan Európa, amely kevésbé képes ellenállni a külső fenyegetéseknek és a belső hanyatlásnak. Ennek érdekében a béke megteremtése Európában és világszerte nem a közös kulturális örökségünk elutasítását, hanem annak megújítását igényli.
Rubio külügyminiszter világossá tette, hogy a Külügyminisztérium mindig Amerika nemzeti érdekeit fogja szem előtt tartani. Európa demokratikus visszaesése nemcsak az európai polgárokra van hatással, hanem egyre inkább az amerikai biztonságra és gazdasági kapcsolatokra, valamint az amerikai állampolgárok és vállalatok szólásszabadsághoz való jogára is hatással van.
Reményeink szerint mind Európa, mind az Egyesült Államok újra elkötelezheti magát nyugati örökségünk mellett, és hogy az európai nemzetek véget vetnek a kormányok fegyverként való alkalmazásának azok ellen, akik meg akarják védeni azt. Nem mindig fogunk egyetérteni a hatáskörben és a taktikában, de az európai kormányok kézzelfogható intézkedései a politikai és vallási szólás védelmének, a biztonságos határok és a tisztességes választások garantálása érdekében üdvözlendő előrelépést jelentenének.
Az Egyesült Államok továbbra is elkötelezett az Európával való szoros partnerség és a közös külpolitikai célok elérésében való együttműködés mellett. Ennek a partnerségnek azonban a közös örökségünkön kell alapulnia, nem pedig a globalista konformizmuson. Kapcsolatunk túl fontos, történelmünk túl értékes, és a nemzetközi tét túl nagy ahhoz, hogy aláássuk ezt a partnerséget. Ezért az Atlanti-óceán mindkét partján meg kell őriznünk közös kultúránk javait, biztosítva, hogy a nyugati civilizáció az erény, a szabadság és az emberi virágzás forrása maradjon a jövő generációi számára.
The Need for Civilizational Allies in Europe
Author: Samuel Samson
Senior Advisor for the Bureau for Democracy, Human Rights, and Labor (DRL)
May 27, 2025
The close relationship between the United States and Europe transcends geographic proximity and transactional politics. It represents a unique bond forged in common culture, faith, familial ties, mutual assistance in times of strife, and above all, a shared Western civilizational heritage.
Our transatlantic partnership is underpinned by a rich Western tradition of natural law, virtue ethics, and national sovereignty. This tradition flows from Athens and Rome, through medieval Christianity, to English common law, and ultimately into America’s founding documents. The Declaration’s revolutionary assertion that men “are endowed by their Creator with certain unalienable rights” echoes the thought of Aristotle, Thomas Aquinas, and other European heavyweights who recognized that all men possess natural rights that no government can arbitrate or deny. America remains indebted to Europe for this intellectual and cultural legacy.
This connection between Europe and the United States is also the reason we speak honestly when we disagree or have concerns—and is why the Trump Administration is sounding the alarm in Europe. When Vice President Vance addressed this year’s Munich Security Conference, he made the reason clear, stating: “What I worry about is the threat from within, the retreat of Europe from some of its most fundamental values—values shared with the United States of America.”
Thanks for reading U.S. Department of State! Subscribe for free to receive new posts and support my work.
Subscribed
In the aftermath of two devastating world wars, European nations sought to prevent future catastrophes by creating supranational structures that would bind nations closer together and allow for more substantial diplomatic and economic engagements. Proponents of this new order, including well-meaning Christian and pro-democracy parties, sought a grand transformation—a world that would transcend the divisiveness of nationality and creed to usher in an era of unprecedented peace. By overcoming the anchors of nationhood, culture, and tradition, global liberalism promised what Francis Fukuyama famously called the “end of history,” the ultimate innovation of political life.
Today, this promise lies in tatters. What endures instead is an aggressive campaign against Western civilization itself. Across Europe, governments have weaponized political institutions against their own citizens and against our shared heritage. Far from strengthening democratic principles, Europe has devolved into a hotbed of digital censorship, mass migration, restrictions on religious freedom, and numerous other assaults on democratic self-governance.
These concerning trends have only increased in recent years. In the United Kingdom, police are arresting Christians—such as Adam Smith-Connor and Livia Tossici-Bolt—for silently praying outside of abortion clinics. In 2023, over 12,000 British citizens were arrested for online posts, including comments critical of Europe’s migration crisis, that authorities deemed to be “grossly offensive.”
In Germany, the government has established elaborate systems to monitor and censor online speech under the guise of combating disinformation and preventing offense. When German citizens express legitimate concerns about the economic and social impacts of globalization or criticize politicians, they risk being fined, labeled as radicals, or even having their homes raided by law enforcement. The European Union’s Digital Services Act, billed to protect children from harmful online content, is instead used to silence dissident voices through Orwellian content moderation. Independent regulators now police social media companies, including prominent American platforms like X, and threaten immense fines for non-compliance with their strict speech regulations.
This environment also restricts Europe’s elections. As recently highlighted by Secretary Rubio, the popular Alternative für Deutschland party was just labeled an “extremist” organization by German intelligence, which could lead to the party’s exclusion from the electoral process. Leading French presidential candidate Marine LePen was charged with embezzlement and, departing from standard procedure, immediately banned from running. Restrictions have likewise occurred in Poland and Romania against select political parties or politicians. Simultaneously, Christian nations like Hungary are unjustly labeled as authoritarians and human rights abusers.
Americans are familiar with these tactics. Indeed, a similar strategy of censorship, demonization, and bureaucratic weaponization was utilized against President Trump and his supporters. What this reveals is that the global liberal project is not enabling the flourishing of democracy. Rather, it is trampling democracy, and Western heritage along with it, in the name of a decadent governing class afraid of its own people.
Our concerns are not partisan but principled. The suppression of speech, facilitation of mass migration, targeting of religious expression, and undermining of electoral choice threatens the very foundation of the transatlantic partnership. A Europe that replaces its spiritual and cultural roots, that treats traditional values as dangerous relics, and that centralizes power in unaccountable institutions is a Europe less capable of standing firm against external threats and internal decay. To this end, achieving peace in Europe and around the world requires not a rejection of our shared cultural heritage, but a renewal of it.
Secretary Rubio has made clear that the State Department will always act in America’s national interest. Europe’s democratic backsliding not only impacts European citizens but increasingly affects American security and economic ties, along with the free speech rights of American citizens and companies.
Our hope is that both Europe and the United States can recommit to our Western heritage, and that European nations will end the weaponization of government against those seeking to defend it. We will not always agree on scope and tactics, but tangible actions by European governments to guarantee protection for political and religious speech, secure borders, and fair elections would serve as welcome steps forward.
The United States remains committed to a strong partnership with Europe and working together on shared foreign policy goals. However, this partnership must be founded upon our shared heritage rather than globalist conformity. Our relationship is too important, our history too valuable, and the international stakes too high to allow this partnership to be undermined. Therefore, on both sides of the Atlantic, we must preserve the goods of our common culture, ensuring that Western civilization remains a source of virtue, freedom, and human flourishing for generations to come.
Mit titkol a 444? Patrióta dokumentumfilm
https://www.youtube.com/watch?v=JcT6IQQjcCs
A 444.hu Magyarország egyik legismertebb “függetlenként” pozicionált médiuma, amely gyakran állítja magáról, hogy objektíven és pártatlanul tájékoztat. De vajon ki finanszírozza valójában, és kinek az érdekeit képviseli ez a portál? Ebben a dokumentumfilmben alaposan utánajárunk annak, honnan érkeznek a pénzek a 444-hez, hogyan fonódnak össze külföldi, amerikai és brüsszeli támogatások a szerkesztőség működésével, és milyen politikai szándékok húzódnak meg ezek mögött. Feltárjuk Uj Péter főszerkesztő vagyonosodását, bemutatjuk a Lakmusz nevű tényellenőrző projektjük valódi hátterét, és bemutatjuk a kapcsolati hálót, amelyben Magyar Péter európai parlamenti képviselő és brüsszeli érdekcsoportok játszanak kulcsszerepet. A videó bizonyítékokkal, dokumentumokkal és interjúkkal igazolja: a 444.hu már rég nem csupán médiatermék, hanem politikai érdekeket szolgáló, külföldi pénzekkel finanszírozott propagandaeszköz. Nézd meg, hogyan alakul át a függetlenség illúziója a politika szolgálatává, és kik állnak valójában a “független újságírás” mögött Magyarországon.
